Néhány ismertető mondat Tolnay Katáról.
Kata 1973 nov.1-én született Budapesten.
Az indulás elég nehezen ment (másfél éves volt, mikor önállóan elindult), de aztán nagy hirtelenséggel lódult neki a földön járásnak:21 hónapos korában gyalog tette meg a Visegrád-Nagyvillám távot cikkk-cakkban, ugyanis minden út közben minden nagyobb kőre (ami neki derékig, mellig ért) felmászott, „Enyim a váá' tied a sáá'!” felkiáltással.
Ettől kezdve nem volt megállás. A mi kis családunk rendszeres túrázó volt, így szinte minden hétvégét a természetben töltöttük. Kata nyolc évesen megjárta (bár füzete nem volt) az „Országos Kék-túra” útvonalat, kilenc évesen a „Rákóczi”, túrát, és így tovább, a „Börzsöny túristája”, különféle tájegységek túristája, biciklis körtúrák stb. Imádott futni, korcsolyázni, görkorizni. Egyre önállóbb lett. Mi ún. „megengedő” szülők voltunk, tehát -lehetőségeink szerint- teljesítettük gyermekünk kívánságát, hiszen kitűnő tanuló, tisztelettudó jó gyermek volt. Tizenkét évesen jelentkezett az (azóta már sok gyárhoz hasonlóan megszűnt) MMG. Tájfutó Szakosztályába. Ettől kezdve, szabadidejének legnagyobb részét a tájfutás jegyében töltötte. A gimnáziumban ő volt a „diktátor”. Társai vele futottak nap-mint nap (átlag 8 km.t) a Budai-hegyekben. A nyári szünetekben több hetes biciklitúrákat szervezett osztálytársai és a maga számára. Kiváló kézügyessége és műszaki érzéke volt: A bicikli-túrákon előforduló technikai problémákat sikeresen és gyorsan szüntette meg. Az egyik zempléni túráján magam is tanúja lehettem, mennyire talpraesett, vezetőegyéniséggé cseperedett a mi pici lányunk!
A műszaki érzék később is hasznára vált: Tudott üveget vágni, (gyönyörű tiffanny-ablakokat, díszeket készített). Tudott malterezni, villany-szerelni, gyalulni, kosár-fonni, fazekaskodni, varrni, kötni, rajzolni, festeni, hegedülni, furulyázni, gitározni. Beszélt oroszul, franciául, angolul, németül.
A humor-érzéke legendás volt. Bármely társaságot fel tudott villanyozni szóvicceivel, játékaival. Nagyon tudott játszani, minden korosztállyal. A gyerekek imádták.
1992-ben az ELTE Geológia-szak hallgatója lett. Az egyetemi ottlét első hónapjában megszervezte a tájfutó egyesületet ELTE-PERTE néven. Számos érmet, kupát, „Szarvasűző”-bögrét szerzett az évek alatt. Az egyetem első évfolyama után, 1993. nyarán, meghívták egy kamcsatkai tűzhányó-expedícióra. Az ottani élmények hatására kezdte el az igazi magashegyi túrázást: Alpok, Kaukázus, Atlasz, Himalája... Közben tájfutás, triatlon...
1997-ben elvégezte az egyetemet, geológus lett. Tovább ment, és a Francia országi Savoya Egyetemen (az Alpokban, Grenoble mellett) tanult tovább (sedimentológia), miközben rengeteget sízett és hegy-mászott az egyetemet körülvevő csúcsokra.
2000?-ban kapott állást Sopronban, az MTA Geológiai intézetében. Ott lett tagja a Soproni Tájfutók Egyesületének, melynek -bár a soproni munkahelytől megvált,- élete végéig tagja maradt. Az egyesületbeni életéről -talán- a sporttársak többet mondhatnának.
Ajánlom még a Google-keresőben Tolnay Katalin nevét beírva, hosszú beszélgetést az utolsó elindulásról.