A SOPRONI TÁJÉKOZÓDÁSI SPORT

TÖRTÉNETE ÉS FEJLŐDÉSE

NAPJAINKIG

Az 1995. évi huszonöt éves évfordulóra készített anyag kiegészítése az újabb évek történetével

DR. ADORJÁN JÓZSEF

2009.

Megjelent az MTFSZ 1995. évi

SZÉLRÓZSA évkönyvében.

A SZERZŐ ELŐSZAVA

Nagyon-nagyon régen, 1952 őszén, egy lyukasórán padszomszédom arról mesélt, hogy szombaton és vasárnap egy éjjel-nappali természetjáró tájékozódási verseny résztvevője volt. Álmélkodva hallgattam a számomra ismeretlen sportról előadott színes beszámolót. Titkos-időmérő, menetidő-számítás, csupa új fogalom és az utazás lehetőségének izgalma. A beszámoló nagyon megragadott.

Egy hét múlva csapattag voltam, igaz csak töltelék, a soproni Petőfi Kupán az SVSE egyik csapatában. Érettségi évében! Én elkezdtem a sportolást, osztálytársaim az érettségi elvárásai miatt abbahagyták. Tisztelettel emlékezem az SVSE kiváló ifi csapatára névsorukkal: Áder László a padszomszédom, Edőcs László és Rybach László.

Annyi év után jóleső érzéssel gondolok vissza a sportágban töltött évtizedekre. A sportág sikeres utat járt be hazánkban és városunkban. A sportág részletes krónikája még megíratlan. Ösztönzésre tíz évvel ezelőtt már készítettem a sportág soproni történetéről egy anyagot, most ezt átfésülöm és kiegészítem az újabb évtized eredményeivel. Igazából nem érzem e feladatra elhívatottnak magam, de ha avatottabb nem tette, nem teszi meg, úgy valakinek el kell kezdenie. Úgy gondolom, hogy talán már késő is. A nagy elődök, Edőcs Pál, Vida Ferenc, Hídvégi Ignác, Tarnai Oszkár és még írhatnám nevüket, már csak az égi krónikába jegyezhetik le gondolataikat. Pótolom, ami tőlem telik.

Az alábbi munka részben emlékeim foszlányain, Margittai Bandi bácsi és Tarnai Oszi bácsi 1984 évben számomra írt feljegyzésein, főleg azonban a megőrzött dokumentumokon alapszik. (Ezekre vigyáznak majd utódaink?) E tény eredménye, hogy a munkám távol áll a szépírói művektől, s bizonyára nem olvasmányos. Egy későbbi időpontban esetleg kiegészíthető lenne a személyes visszaemlékezésekkel. Ehhez várom a visszaemlékezők segítségét.

I.

B E V E Z E T Ő

Hazánkban a két világháború között a turista mozgalom hívei rendeztek néhány tájékozódási versenyt. A második világháború után az erősödő természetbarát társadalom rövid időn belül széles körben ismertté tette a tájékozódási versenyzést. A háború borzalmaitól elfásult emberek nagy örömmel ízlelgették a béke ajándékait. A természetbarátok addig tiltott terepekkel ismerkedtek meg, hazánk új tájait fedezték fel. A természetjáró verseny valami újat, különöset, izgalmast jelentett a sportágban. Ez az új vetélkedési forma rövid időn belül ismert lett városunkban is. 1948-tól sikerekkel és kudarcokkal fejlődött a város tájékozódási sportja.

Kezdetben, vagy tízegynéhány évig, a közepes szintű, hosszantartó fizikai igénybevétel és fokozott, mondhatnám különleges szellemi felkészültség jellemezte a sportág művelőit. Régi, sokszor nagyon rossz térképekkel, előírt gyalogos tempóval folyt a versenyzés. A versenybíróságok előszeretettel használták ki a pályák kitűzésénél a térképek hibáit. Az egyre nagyobb számban bekapcsolódó fiatalok hatására, a skandináv példák nyomán fokozódott az igény a tájékozódási futás elismertetésére, tehát arra, hogy a kötött menetidő helyett a gyorsaság, a futás is legyen az eredmény fokmérője. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején tért hódított a tájékozódási sport új, sajátosan magyar formája. Valódi versenysport volt kialakulóban.

Önző módon a csapatomról készült 1-3. számú képekkel kívánom illusztrálni a fejlődést.

A hármas számú képen a hőskor, bakancsban kötelező felszereléssel. Majd következett a tornacipő és bozótruhaként a munkásoverall, később más sportágtól átvett sportöltözet és végül a speciális tájfutó szerelés.

1. kép

Versenyzők 1960. táján már tornacipőben: Reisch György,

a szerző és Polán Miklós

2. kép

Versenyzők a hatvanas évek végén a labdajátékokból átvett öltözetben.

A szerző, Ternyik László, Kládler Károly, +Horváth József, Reisch György

Az új versenyzési mód ellenzői elsősorban arra hivatkoztak, hogy a tájékozódási sport eddig hagyományosan kortalan volt, nemre, korra tekintet nélkül űzhette az, akinek a szükséges térképismerete meg volt. "Most pedig csak a fiatalok kiváltsága lett ez a szép sportág" - mondták. Ez akkor valóban így volt. A gond igazából csak a hetvenes években oldódott meg a különböző szenior korosztályos versenyek bevezetésével. Az elmúlt évtizedben azt tapasztaltam, hogy a természetbarát mozgalmon belül ismét meghonosodott a hagyományos, kötött menetidejű, technikás versenyzés, természetesen korszerű térképekkel, valamivel egyszerűbb szabályokkal. Néhány esetben segítettem egy-egy ilyen soproni verseny rendezésében. Az általam megismert, kilencvenes években kiadott versenyszabályzat a negyven évvel ezelőtti szabályokon alapszik. Néhány nagyon tehetséges versenyzőt ismertem meg. (A dőlt betűs szöveg későbbi kiegészítés.)

Az átmeneti korszak után, a hatvanas évek második felében megjelentek az új korszerű tájékozódási futó térképek. Kialakult a sportág jelenlegi arculata. Igaz a változás Sopronban még váratott magára. Az első színes tájékozódási futó térkép kiadására nálunk (Szárhalmi erdőről) csak 1972-ben került sor.

A sportág soproni történetében két csúcs volt. 1954-ben és a következő évben a Törekvés soproni Osztálya (volt SVSE) és a Vörös Lobogó soproni Fésűsfonó Szakosztálya részese volt az országos csapatbajnokság küzdelmeinek. E két szakosztály versenyzői számottevő eredményeket értek el az egyéb versenyeken is. Az újabb csúcsot a SMAFC érte el a nyolcvanas években a valóban első osztályú eredményekkel. Ez a csúcs azonban tartósnak bizonyult. A kettő között is mozgalmas volt a soproni tájékozódási sport, azonban inkább a versenyek rendezésével, mint versenyeredményekkel vívtunk ki elismerést. A B kategóriás Petőfi Kupa emlékversenyt 1949-től rendezi meg évente a városi szövetség, míg az A kategóriás Sopron Kupa közel négy évtizedes múltra tekinthet vissza. Ez a verseny sokáig nagy vonzerőt jelentett az élversenyzők számára is. Az időpontja, valamint a szűken körbehatárolt terep megismerhetősége miatt a nyolcvanas évek végére már inkább a tömegek versenyévé vált. A rendszerváltás után az újabb tereprészek bejárhatóságával a megújulás lehetőségét kaptuk meg.

Említést kell tenni arról is, hogy a sportágunkban a versenybírói munka rendkívül időigényes. Egy-egy térkép 400-800 munkaórával készül el, s jó esetben is csak 5-6 évig használható, ezután a tartalmi avulása gyorsuló. A sportág jellege megkívánná, hogy a területünkön több jó minőségű térkép legyen a használatban. A verseny rendezése - pályakitűzés, ellenőrzés, felvezetés, pályaépítés, a fontosabb versenyeken a hangosítás, eredményközlés, öltözők kialakítása, ivóvíz, tisztálkodási lehetőség, illemhely biztosítása - ugyancsak hatalmas energiát igénylő feladat. Lelkes kreatív fiatalok és elkötelezett "öregek " nélkül feladatainkat nem tudnánk megoldani.

A sportágunkat 1970. január1-től önálló városi szövetség irányítja. Tiszteletre méltó módon nem maradtunk magunkra. Az új szövetség megalakulása után a természetbarát szövetség idős aktívái továbbra is segítették munkánkat és a fiatalok sem szakadtak el a túrázástól. Sok helyütt hosszú ideig közös szakosztályban dolgoztak a két sportág sportolói.

A sportágunk nem tömegsport, de jellegében és lehetőségeiben ahhoz közel áll. Űzheti gyermek, apa és nagymama, mindenki a maga korosztályában. A nagy versenyeken számtalan lehetőség van az indulásra, pl. a Sopron Kupa tájékozódási futó versenyt is 18-20 kategóriában, illetve korosztályban írjuk ki. Határt csak a pénztárca szab, sajnos egyre gyakrabban.

A kezdő versenyzők foglalkoztatása kevésbé költséges. A terep adott. Szerény felszereléssel (tájoló, cipő) már komolyabb edzői munkát lehet végezni. A minőségi sporteredmények eléréshez azonban már jelentős anyagi támogatás szükséges. A nevezési költség, az utaztatás, a szállás ma komoly összegeket emészt fel. Ennek hálójában vergődik a SMAFC is. Igazán minőségi sporteredményeket érnek el, de még az I. osztályú és Arany jelvényes sportolók is saját felszerelésben versenyeznek, s akkor még nem szóltam az étkezésről és egyéb a szülőket terhelő jelentősebb kiadásokról.

Néhány szóban említést kell tenni a sportág jövőjéről városunkban. Először a korlátokról és gondokról. A soproni hegység területe nem jelentős és a rendszerváltásig annak is egy számottevő része kiesett az edzés és a versenyrendezés lehetősége köréből. Hosszú évekig csak két korszerű - időnként megújuló - térképpel rendelkeztünk erről a területről. A Szárhalmi erdő sokak által nem kedvelt. Bozótos, mondják! Véleményem szerint erős-közepes technikájú pályák kialakítására alkalmas lenne. A sportág bázisa a városi sportélet átszervezésekor, húszon-egynéhány éve - a központi sportegyesület létrehozása idején - roggyant meg először. Másodszor 1988. év tájékán. A költségek emelkedése, az ODK, DSK vezetők megbecsülésének teljes hiánya az iskolai tájfutás lassú megszűnését eredményezte. Napjainkban az alkalmi fellángolásokat kivéve soproni középiskolás diák-tájfutás nincsen.

Lehetőségek? Toborzó, tehetségkutató versenyeken tapasztaltuk - amíg voltak -, hogy az ifjúságnak tetszik ez a sportág. A feladat nehézsége abban van, hogy az élete első versenyére kicsaljuk a fiatalt. Utána már jó néhányan megmaradnak nálunk. Hiányzik a szuggesztív erejű szervező a városi sportéletünkből. Ilyennek ismertem Varga Jenőt, kinek lendülete, nyüzsgése már évek óta hiányzik nálunk, érthető okból a civil foglalkozása tart igényt erre a jó tulajdonságára.

Van egy minőségi szakosztályunk, ahol a tehetséges versenyzők lehetőséget találnak a kiteljesedésre. Ez a SMAFC. Változó - sokszor kedvezőtlen - anyagi feltételekkel, de kiváló szakemberek irányítása mellett érnek el igen jeles sikereket az egyetemi szakosztály sportolói.

II.

A SOPRONI TÁJÉKOZÓDÁSI SPORT FEJLŐDÉSE 1969. VÉGÉIG

Sportágunk történetének ezen időszaka a természetjáró sport igen szép és eredményekben is gazdag két évtizede volt. Sportágunk bölcsőjénél, itt Sopronban is, sokan álltak, küzdöttek és izgultak. Talán először a postásokról kell szót ejtenem. A postás természetjárók már 1946-tól rendszeresen túrákat vezettek az ország más tájaira, különösen a főváros környéki hegyekbe. Ekkor ismerték meg a tájékozódási terepversenyt. A következő évtől néhány budapesti egyesület és a soproni postások évente négy versenyt rendeztek váltakozó színhellyel Budapest és Sopron környékén. 1948-ban a soproniak a VAOSZ börzsönyi versenyén harmadik helyezést értek el.

Az eredmények és a tájékozódási sport különleges élményei hamarosan bázist teremtettek a városunkban. 1949-től a Postás és a Vasas egyesület közös vetélkedőket szervez. Így ismerik meg a többi soproni egyesületben is a tájékozódási terepversenyt.

Jelentős esemény volt 1949. szeptember elsején. Aláírták a PETŐFI KUPA alapító levelét a soproni Postás Sportegylet Természetjáró Szakosztályában. (Az oklevél másolata a III. számú mellékletben megtekinthető.) Ez a versenysorozat folyamatosan 1982-ig tartott, igaz a Tarnai Oszkár által tervezett kupát a vasutasok csapata 1963-ban végleg elnyerte, de a soproni szakosztályok vetélkedése szenvedélyesen tartott tovább. A kupa sorsa ismeretlen, a GYSEV szakosztályának megszűnése után nyoma veszett. Valahol meg lehet..., mert értékes fából készült szekrénykéjével ma is a formatervezés mintaképe lehetne.

Visszatérve a postások szakosztályához még egy nevet kell megemlítenem, Hídvégi Ferencét, a felejthetetlen Náci bácsiét, aki Tarnai Oszi bácsival együtt szervezte az első versenyeket.

A következő évben a soproni postások, selejtező után, részt vettek a vidéki csapatok országos bajnokságán és bajnokságot nyertek. Ebben az évben, tehát 1950-ben szélesedett ki igazán a tájékozódási sport bázisa Sopronban. Az év novembere elején költözik Sopronba dr. Margittai Endre, aki előzőleg megnyerte a Duna SK által rendezett első, nem hivatalos egyéni országos tájékozódási versenyt. A verseny díját már Sopronban vette át. A következő évben megalakult a Fésűsfonó szakosztálya, amely meghatározó tényező volt az ötvenes években a sportág soproni életében. Dr. Margittai Endre és Vida Ferenc kiváló csapatot szervezett ebben a textiles üzemben.

Ez idő tájt szerveződött meg és alakult ki a vasutasok szakosztálya is. Fiatalok ismerkedtek meg Guts György és Edőcs Pál vezetésével a természetjárással , azon belül a térképpel, tájolóval, szóval a tájékozódási sporttal. Az eredmények 4-5 év múlva szenzációsak voltak. Minden idők legnagyszerűbb szertárosát, Behofsits Gábort sem szeretném kifelejteni.

Az ötvenes évek eleje a gyakorlás az erőgyűjtés ideje volt. Országosan is kialakult a tájékozódási versenysport bajnoki rendszere, a kupa és emlékversenyek hierarchiája.

Érdekes és hézagpótló írások jeletek meg a Budapesti Tájfutók 2007. évi 2, 3, 5.számában Argay Gyula tollából. A városunkat érintő adatok a következők. 1953. évi Országos – sorrendben második - Bajnokság győztese Zomotor Ádám 323 hibaponttal, hatodik Edőcs László a soproni Lokomotív versenyzője 518 ponttal. Edőcs Lászlón kívül a megyéből még egy résztvevő biztosan volt Hernitz Ferenc személyében.

A következő fejezetben említett Emlékverseny soproni résztvevői a következők voltak: Róka Lajos, Potyondy István, Pintér Károly, Behofsits Gábor, Lautz Ignác, Szilágyi Kálmán és a fotón szereplő három ifi. (Megjegyzem, hogy a cikkben Potyondy Pityu Imreként szerepel.)

Az 1955. évi OB résztvevője volt a V. Lobogó SE színeiben a soproni Unger Károly és Margittai Endre. (Tájoló 2008/5. szám.)

Ebben az időben a legjelentősebb verseny volt a Vörös-kő környékén évente megrendezett Felszabadulási Emlékverseny. A Lokomotív Soproni Osztálya 1954-ben a két szakaszos - éjjel-nappali - 3 útvonalas, 3X3 fős versenyen nagy meglepetésre harmadik lett. Az egyik csapatot, az ifiket, a jelen sorok írója vezette

3. kép

Az ifi csapat: Kocsis Feri, Mikó Béla (mindketten emigráltak 1956-ban) és a szerző.

Felszerelés; bakancs, viharkabát, bézárd tájoló és persze hátizsák.

A vasutasok egy osztályozó után már az OCSB résztvevői is voltak. Ez a verseny a Bükkben volt 1954. október 8-10-ig A következő évben az OB-nak két soproni résztvevője is volt. A hat fordulós igen nehéz éjjel-nappali rendszerű csapatverseny ugyancsak próbára tette a résztvevőket. A versenyzők ellátása nagyon egyszerű, mondhatnám spártai volt. Szállás a pajtában, mosdás a kútnál, étkezés a hátizsákból. Két-két résztvevő rendezett egy-egy fordulót.

Még 1954-ben történt. Július 25-től – augusztus 1-jéig szervezett balatonkenesei versenyzőképző tanfolyamon felfigyeltem egy nálam fiatalabb, vékonydongájú pesti srácra. Nagyon ügyeskedett. Néhány év múlva a legjobbak közé tartozott s újabb néhány év múlva már az országos szövetség lelkes munkatársaként találkoztam vele. Ma Ő a főtitkárunk. Barátságunk azóta is töretlen és sokszor segített a napi feladatainkban. A legjobb edző is tévedhet, ezt az említett tábor is bizonyítja. Zomotor Ádámék komoly munkát végeztettek velünk. Egy tájoló-gyakorlat során a hallgatók nagy része már a parti nádasban dagonyázott, amikor kiderült, hogy a svédversenyt rosszul mérték be. Kicsit (?), 180 fokot, tévedtek. Mindezek ellenére fantasztikusan jól éreztük magunkat.

Ebben az időben országosan élre törtek a vasutas versenyzők. Minden rangos versenyen ott voltak és sokszor győztek. Így soproni szemmel nagy rangja volt annak, hogy a Törekvés SE egyéni bajnoksága középdöntőjében öt soproni indult a nyugati csoportban, Adorján, illetve Kocsis Ferenc megszerezték az első és második helyet. A vasutasoknál jól sikerült a fiatalítás, talán ez is megalapozta a jeles eredményeket. Sajnos a következő év őszén ez a fiatal vasutas csapat felbomlott, sokan a menekülést választották, így vesztettük el több tehetséges versenyzőket, Kocsis Ferencet, a Mikó fiukat és a többieket.

Az új csapat kiépítése nehéz volt. A soproni szakosztályok zöménél a következő két év az újrakezdés és az erősítés időszaka volt. 1959. május 24-e az új rendszerű megyei bajnokság időpontja. Az első és második helyezett egyaránt a soproni vasutasok versenyzője volt.

Egy nagyszabású rendezvénnyel mutatkoztak be 1959. június 13-14-én a soproni természetjárók, "Természetjáró találkozó"-t és versenyt rendeztek. Ez a verseny volt az Ünnepi Hetek Sopron Kupájának őse és indítója.

4. ábra

Az eredményértesítő kópiája

A KISALFÖLD 1959. szeptember 9-i száma a hagyományos Petőfi Kupa eredményeiről számol be. A távolság 7,5 kilométer, a szintkülönbség 460 méter, az ellenőrző pontok száma 25 /!/ volt a versenyen. Az SVSE harmadszor nyerte el a kupát. Ebben az időben a szövetség elnöke Horváth Károly volt.

Az 1960. évi Soproni Ünnepi Hetek találkozója különösen jól sikerült. Az egykorú híradás szerint 2500 résztvevője volt. Nagyon jól sikerült a találkozó során megrendezett tájékozódási verseny is. A csapatok kérték, hogy a jövőben is rendezzük meg. Ez is jó alkalom volt a határsávba zárt város meglátogatására.

A sportág mindig mentes volt a politikától. Egy versenyünk kapcsolódott a nevében a politikához. 1960. május 22-én rendezte meg a vasasok szakosztálya a Bors László emlékversenyt. (Tizenkilences bolsevik mártír volt.) Az ünnepélyes megnyitón beszédet mondott a városi pártbizottság képviselője. A versenyt még évekig megrendeztük, bár az érdeklődés csökkent, így utóbb éjszakai versenyként a városi szövetség rendezvénye lett. Még ez évben, december 29-én megalakult a helyi szövetség Versenybírói Testülete. Elnök Edőcs Pál, titkár Hídvégi Ferenc lett. Nyomban megtervezték a következő év versenyeit, köztük egy sí tájékozódási versenyt.

A következő években a megszokott mederben csordogált a soproni tájékozódási sport élete. Bár az országos címjegyzékben csak három soproni szakosztály nevét találjuk, sok adat van arra, hogy a Vasutas, a Vasas, és Fésűs versenyzőin kívül egyre több egyesületben ismerkednek meg a tájékozódási sporttal. A szövetség 1962. április 12-i ülésén Szilágyi Csaba a Széchenyi Gimnázium képviseletében panaszolja, hogy igen nehéz az anyagi helyzetük és ez korlátozza a működésüket. Arról is szó esik, hogy az Erdőmérnöki Főiskolán a szakosztály létszáma 50 fő /?/, és a szövetség titkára bejelenti, hogy az Erdészeti Technikum szakosztálya is megalakult. A szerző itt döbbent rá, hogy a Főiskola versenyzőiről eddig nem talált adatot a szövetség okmányaiban, holott emlékei vannak a korábbi működésükről. Talán a jelen munka inspirál a kiegészítésre.

A Soproni Hetek versenye továbbra is népszerű, 1963-ban a felnőtt korcsoportok versenye már A kategóriás. A 2X2 fős férfi csapat nevezési díja 145.- forint, ez tartalmazza a verseny színhelyére történő szállítás költségeit, a szállás díját, az emlékjelvény és frissítő költségeit. Itt kell megjegyezni, hogy rangosabb tájékozódási versenyeken eddig rendszeresen adtak, kaptunk egyedi tervezésű, szép kivitelű emlékjelvényt. Feltehetően a költségek miatt ez a gyakorlat a következő években megszűnt.

5.kép A férfi kategória A részlegének menetutasítása. Az úgynevezett. „Angyalos” térkép kicsinyített kópiájával. A terep a balfi erdő volt.

.

6. kép Az Ünnepi Hetek versenyének, a Sopron Kupa ősének emlékjelvényei

A vasutasok 1963. évben nyerték el véglegesen a Petőfi Kupát. A győztes csapat vezetője Adorján volt. Ezt a versenyt a csapodi - röjtöki erdőben rendezték meg. A kupa átadása nagy ünnepség keretében történt a bánfalvi Nika féle vendéglőben. A kupa (rajza az első emlékjelvényen) a GYSEV igazgatóságra került. A szakosztály 1967 évi megszűnése után már senki nem látta.

7. kép A Petőfi kupa emlékjelvényei az ötvenes évekből

A tájékozódási sport kezd erősödni. Szinte ösztönös módszerekkel megkezdődik az önállóvá válás folyamata. Például 1964-ben a Széchenyi Gimnázium szakosztálya kizárólag csak a versenyzéssel foglalkozik. Évi 3 000 forintos költségvetéssel közel 30 diákot versenyeztetnek az iskolában.

Sajnálatos esemény szakítja meg a mindennapok munkáját. Ebben az évben fiatalon meghalt a szövetség elnöke Horváth Károly.

A következő években már rendszeresen megrendezzük a városi bajnokságokat. A soproni versenyzők kitűnően szerepelnek a megyei versenyeken. 1966-ban a megyei bajnokság I. osztályú férfi számában első Reisch György, második Kládler Károly, harmadik Ternyik László, mindhárman az SVSE versenyzői. A szövetség elnöke ekkor Schottán Rezső. 1967-ben már 9 versenyt tervez a városi szövetség. Közben megszüntette szakosztályát az SVSE. Versenyzőinek átigazolása a Textileshez közel egy évig húzódik. Csak decemberben kaptak rajtengedélyt az országos szövetség közbelépésére. Ebben az évben a Magyar Népköztársaság Egyéni Bajnokságáról kiadott eredményértesítőben egy soproni névvel találkozunk, Bartokos Alfréd a Textiles versenyzője 38. Frédi számára ez nem rossz, de a többiek hiánya csalódás. A megyei bajnokságon új szakosztályok, új nevek. Az első forduló győztese Lett Béla a SMAFC versenyzője, második Paulik István az Erdészeti Technikum sportolója.

Dunántúli felnőtt egyéni bajnokságot rendezünk Sopronban 1967. szeptember 2-3-án. Ez a tény a soproni versenybírók emelkedő rangját jelzi. Két soproni versenyző gyakorló-oktatói tanfolyamot végez Budapesten. Ez amolyan kvázi segédedzői tanfolyam volt, de erről az oklevelet soha nem kaptam meg! A városi szövetség közös edzéseket tervez. Minősített versenyző csak az STC szakosztályában található, bár öt szakosztály is foglalkoztat versenyzőket. Az Erdészeti Technikum, a Postás Sportkör, a SMAFC, az STC és a Széchenyi Gimnázium. Olyan nagy hagyományokkal rendelkező szakosztályok, mint a Fésűs és a Vasas már nem állítanak ki versenyzőt. A következő évben a Postás szakosztályának is van II. osztályú minősítésű versenyzője, az STC-nél pedig egy Arany jelvényes minősítésű ifjúsági sportoló van. 1969-ben a szövetség először rendezi meg a felkészítés lemérésére a tavaszi hegyi-futó versenyt.

8. kép

Városi verseny résztvevői 1969. évben. A sorban második Vida Ferenc verseny-bíró, a versenyzők között első Paulik István, harmadik Rétfalvi Lajos. A sor utolsó tagja Varga Jenő civilben

A Sopron Kupán nagy "zűr" támad. A versenybíróság az indulási jogosultság hiánya miatt több tucat versenyzőt nem enged elindulni. Elméletileg a versenybíróság elnökének döntése igaznak látszik, de az utóbbi években liberalizálódott sportágunkban már más szelek fújnak. Az országos szövetség az óvásokat sokáig nem tárgyalja, majd 1970. február 2-án "salamoni" döntést hoz. De ez már nem segített. A következő évben sokan nem jöttek el a versenyünkre.

1969. évben Horváth János az Erdészeti Technikum sportolója is Arany jelvényes minősítést szerez. A Petőfi Kupát Szakos Pál a SMAFC versenyzője rendezi meg, igen korszerű pályákkal. Ebben az évben kezdeményezzük először a színes soproni tájfutó térkép kiadását. Több terepre tettünk javaslatot.

Az önállósodási törekvések eredményre vezettek. A külföldi példák nyomán a tájékozódási futás saját szövetséget létesíthet. A kulisszák mögé nem láttunk, de bizonyosra vehető, hogy a legfőbb érdem a fővárosi sporttársaké. Igazán példamutató volt a természetjárás és a tájékozódási sport kapcsolata Sopronban, sőt mondhatjuk, hogy hatékony, de elértünk egy határkövet és a további fejlődés megkívánta a szakosítást, az önállóságot. Egy hosszú vita eldőlt a futni, vagy nem futni érvelők között, az előbbiek javára. Köszönettel kell megemlíteni, hogy a természetbarátokkal az együttműködés továbbra is mintaszerű.

III.

A SOPRONI TÁJÉKOZÓDÁSI FUTÁS FEJLŐDÉSE NAPJAINKIG

(1994-IG)

A HETVENES ÉVEK

1970. január 1-től megalakult a Városi Tájékozódási Futó Szövetség (VTFSZ)

Az elnökség: elnök Dr. Adorján József, titkár Reisch György,

tagok; Légrádi Imre, Varga Jenő, Nagy János

Minden csütörtökön 18 órától hivatalos szövetségi óra, sok résztvevővel.

Ebben az évben 10 versenyünk volt. A megyei bajnokság felnőtt férfi számát Reisch György az STC versenyzője nyerte. Edző pályát terveztünk, ehhez 500 plakát-bóját nyomattunk. Tovább szorgalmaztuk a színes térkép kiadását. A következő évre edzőtábor szervezését határoztuk el. Ez utóbbi az anyagiak hiánya miatt sajnos nem valósulhatott meg. Ősszel az MTFSZ Elnöksége jelentést kért a városi szövetség munkájáról és azt megtárgyalta. Az elnökség kedvezőnek ítélte a sportág soproni helyzetét. A jelentés szerint 6 működő szakosztályunk (önálló, illetve a természetjárókkal közös) és 75 aktív versenyzőnk volt.

Középiskolás toborzó versenyt tartottunk. Ennek hatására a Berzsenyi Gimnáziumban is meghonosodott a tájékozódási futás. Sajnos csak néhány évig. A következő évben 11 versenyt terveztünk. Az Erdészeti Szakközépiskola Roth Gyula tiszteletére emlékversenyt alapított. Az MTFSZ végre ígéretet tudott tenni a soproni színes térkép kiadására, ha a következő évben megrendezzük az Egyetemi és Főiskolás Bajnokságot. Vállaltuk.

A Vas megyei szövetséggel szoros kapcsolatot alakítottunk ki. Közös versenyeket rendeztünk. Ez a gyakorlat kisebb megszakításokkal azóta is tart. Ebben az évben a Sopron Kupa egy pontja hibás volt. Térképrajzolási hiba. Az elkövető én voltam. Sajnos sem a pályakitűző, sem az ellenőrzőbíró (Dr.V.S.) nem vette észre. Ennek ellenére az év térképe rangsorban a Sopron Kupa térképe 15. helyezést kapta. A sok színes között egy fotózott! Az azóta is együtt rendezett két verseny kapcsán az írta a Tájékozódási futás c. szaklapunk, hogy a soproni "sokkal jobb volt, mint a Jurisich". A két első osztályú, most A kategóriás versenyt felváltva rendezzük meg azonos hétvégén, szombaton, illetve vasárnap.

9. kép

1971 évben három megye közös rendezvényű váltóversenye Várgesztes környékén. A soproni versenyzők között Simon Lajos a Komárom-Esztergom megye későbbi mindenese.

1972-ben kivált az elnökségből Nagy János technikai felelős, helyette ezt a feladatot Laczkó János vállalta és új tagként Varga Jenőné és Szádeczky K. Gyula lépett be az elnökségbe. Elkészült a színes térkép! "Földrengés Sopronban" címmel igen elismerő cikk jelent meg a Tájékozódási Futás 5. számában az általunk megrendezett Egyetemi és Főiskolás Bajnokságról. A verseny alatt valódi földrengés volt. A főtitkár köszönő levele szerint " túlzás nélkül az eddigi legsikerültebb bajnokságnak bizonyult" a rendezvényünk. Március 12-én a versenybírói tanfolyam záróvizsgáján nyolcan tesznek sikeres tanúbizonyságot a tanultakról. A vizsgabiztos Valtínyi László volt. Az Erdészeti Technikum szakosztályát kiemelten segíti a szövetség.

A megyei egyéni bajnokság ifjúsági kategóriájában első Szabó László az Erdészeti Szki. tanulója, a későbbi válogatott és nagy ígéret. A városi szövetség 1972. évi I. számú Híradója szerint szeretnénk a helyi fegyveres alakulatoknál is a tájékozódási futást meghonosítani.

Monspart Sarolta V I L Á G B A J N O K ! Ez a tény meglendítette az érdeklődést a sportágunk iránt. A városi szövetség elnöke a válogatott csehszlovákiai túráján volt kísérő. Az év térképe rangsorban a SOPRON l. új színes térképünk ötödik lett.

Az 1973-as év az újabb feladatok éve. Mi rendezzük meg az Országos Éjszakai Egyéni Bajnokságot. Monspart az ellenőrző bíró. Erre a versenyre is új színes térkép készült. Az 1973. szeptemberi ülésén az elnökség technikai felszerelést kérelmez a határozatában. Sátort, stoppert, hálózsákot és egyebet. A Sportfelügyelőségtől utóbb mindent megkaptunk. A megyei szövetség nem, vagy alig funkcionál. Elmaradtak a tavaszi megyei bajnokságok, így ősszel a nappali, illetve az éjszakai bajnokságot mi rendeztük meg. Elkészítettük a fix edzőpályát, harminc felfestett ellenőrzőponttal. November 7-én Edőcs Pál, aki akkor a járási Természetbarát Szövetség elnöke, s addig a sportágunk egyetlen országos minősítésű versenybírója, kormány kitüntetést a Magyar Népköztársaság Sportérdemérme Arany fokozatát kapta.

1974-ben országos bajnokságot nyert egy soproni versenyző, Kürti István az Erdészeti Szki tanulója. ÉJSZAKAI EGYÉBI BAJNOK! Nem véletlenül. Előtte sorra nyerte a környék versenyeit. A nappali OB-n kilencedik volt. Az utóbbit is rendkívüli teljesítményként fogadtuk. A városi szövetség titkára Varga Jenő lett. A megye legeredményesebb versenyzője Spiegl János a SMAFC versenyzője, a nappali OB-n kilencedik, az éjszakai OB-n nyolcadik helyezést ért el. Talán ettől az időtől számíthatjuk Sopronban a SMAFC hegemóniáját, ami azóta is töretlen. 1975-ben I. osztályú lett Spiegl János és elbúcsúzott az alma matertől Köpf Jenő (a "futógép"), aki a SMAFC-nál meglendítette a tájfutó életet. Az ifjúsági válogatott Kürti Istvánon kívül Limp Tibor is Arany jelvényes minősítést szerzett. Eredményük az Erdészeti Szakközépiskolában dolgozó testnevelő, Fábián Lajos tanár úr munkáját dicséri. Sopronba költözött a volt válogatott Cser Borbála és Vajda Géza.

1976-ban az elnök lemondott és Varga Jenő lett a városi szövetség új elnöke. Az új titkár Major Attila. A SMAFC előző évi igen jó bajnoki eredményei után tovább javultak a teljesítmények. Az egyesületnek három I. osztályú versenyzője van az év végén. Hídvégi Ferenc volt versenybírónk 1976. február 11-én elhunyt. Náci bácsit sokan gyászoljuk. 1977-re 20 versenyt tervez a városi szövetség. Megrendeztük az Országos Váltó Bajnokságot. A győztes Spartakus TE csapatában Köpf Jenő! Kétfordulós megyei bajnokság végeredménye: F 21 B. bajnok Vajda Géza, N 19 B. bajnok Cser Borbála, mindketten a SMAFC versenyzői. Spiegl János Vörös Diplomával elvégezte az egyetemet. A Sopron Kupán rekord számú, több mint félezer nevező. Dán és osztrák versenyzők is indultak.

1978 évben megjelent a Károly-magaslat képeslap térkép. Már korábban is említettem, de itt az előbbi térkép kiadása kapcsán is szólnom kell róla. Az MTFSZ és személy szerint Skerletz Iván főtitkár nagyon sokszor és sokat segített a gondjaink megoldásában. Ebben az évben már csak három szakosztályunk van. A szövetség vetítettképes előadásokat tartott a sportág népszerűsítése érdekében. Az ötnapos HUNGÁRIA kupa egyik versenynapjának térképét a soproniak készítették (Ilona-völgy). Visszaesés a versenyeredményekben. Nincs I. osztályú és Arany jelvényes versenyzőnk.

Remény Tömördi Ági, aki az Úttörő Olimpián II. helyezést ért el. A Hungária Kupa egy-egy napján győzött Cser Borbála és Kürti István. Kürti eddig katona volt.

10. kép

Az l978. évi Sopron Kupán 391 induló volt. A díjakat átadja Czibula Miklós városi sportfelügyelő.

A Sopron Kupa sorozat történeté- ben többször volt 4-500 fős résztvevő. A csúcs a Hungária Kupa 2 napjaként megrendezett versenyünkön volt – Brennberg térségében – 1330 indulóval.

Az utóbbi években általában 200 fő alatt volt az indulók száma. 2008. évben már nem a Vas megyei szö-vetséggel együtt rendeztük a versenyt.

2009 évtől a városi vezetés kétna-posra tervezi a versenyt. Reméljük a rendezvény színvonalának és látogatottságának emelkedését.

A szövetség elnökségének névsora: elnök Varga Jenő, titkár Ternyik László, tagok Laczkó János, Reisch György, Adorján József, Cser Borbála, Farkas Róbert. Vida Ferenc az igen kiváló versenybírónk 1979. január 2-n meghalt.

1979. évben Spiegl János ismét I. osztályú minősítést szerzett és a rangsorban az előkelő 20. helyre került. Molnár Tibor a SMAFC versenyzője Arany jelvényes.

1980. január1-től a szövetség elnöke Bartokos Alfréd. Az év rangsorában Spiegl János, és az ifik között M olnár Tibor egyaránt tizedik. Az OCSB-n a SMAFC egy negyedik és egy hetedik helyet szerzett. Az egyesületnek 4 Arany jelvényes ifjúsági sportolója van.

A NYOLCVANAS ÉVEK

Az 1981. évi ranglistán Spiegl Janó már nyolcadik. A szakosztályi pontversenyben a SMAFC tizenhatodik. Ez igen előkelő hely. A SMAFC 12 bajnoki pontot szerzett. Az eddigiekből kitűnik, hogy a többi soproni szakosztályban teljesen visszaesett a sportágunk művelése. A SMAFC-nál meglátszik a szerződéses edző (Cser Borbála 1978-tól) munkája. Bori egyénisége varázslatosan hatott a fiúkra. Halk, alig hallható utasításait " szentírásként" teljesítik a versenyzők.

Sajnálatos, hogy közben a Postás teljesen megszüntette a versenyeztetést. Az Erdészeti Szki. egy megállapodás nyomán a legjobb versenyzőit átadta a SMAFC-nak. Az átadott fiatalok nem hozták a várt eredményeket, ugyanakkor az iskola edzésmunkája visszaesett, a szakközépiskola versenysportja visszasüllyedt a szürkeségbe. 1982-ben, a városban, a SMAFC-nál, két első osztályú és négy Arany jelvényes minősítésű versenyző van. A SMAFC 16 bajnoki pontot szerzett.

Négy év óta a Martos Flóra Egészségügyi Szakközépiskola is foglalkozik a tájékozódási futással, elsősorban a középiskolás bajnokságokra koncentrálva. Erre van pénzük. Mivel a sportágunk rutin sportág, sok edzés és gyakorlás nélkül megbízható, tartós és magas szintű forma nem várható. Sokak véleménye szerint 120-150 rajthoz-állás után szerezhető meg a kívánt rutin. Így a Martos Szki. komoly eredményekre nem számíthat. A Gépipari Szki. a SMAFC-ban versenyző tanulóit indítja a középiskolás bajnokságokon. Szép sikerrel. Erről az évről irat alig maradt, verseny jegyzőkönyv egyáltalán nincsen, már 10 évvel ezelőtt sem találtam.

1983. a magyarországi világbajnokság éve. Három soproni versenybíró részt vesz a vb. 3. számú térképének javításában. Ebben az évben ismét Egyetemi és Főiskolás Bajnokságot rendeztünk Sopronban. A rendezői munkát kizárólag a SMAFC stábja végezte. Az első félévben Spiegl János B válogatott kerettag. A minősítések alakulása a városunkban: I. osztályú l fő, II. osztályú 11 fő, III. osztályú 6 fő, Arany jelvényes 3 fő, Ezüst jelvényes 3 fő, mindnyájan a SMAFC versenyzői, Bronz jelvényes 20 fő, ebből az Erdészeti Szki. versenyzője 11 fő és a Martos Flóra Szki. versenyzője 5 fő.

A megyei versenynaptárból kimaradt a Petőfi Kupa. Irtunk és telefonáltunk. A megyei szövetség elnöke Bertalan András ígérte, majd a következő naptárba beveszik. Abból is kimaradt.

A megyei szövetség, amióta van, igen-igen szaggatottan működik. A hetvenes évek elején az MTFSZ és a megyei Sportfelügyelőség is felajánlotta, hogy legyen Sopronban a megyei szövetség. Féltünk a munkától nem vállaltuk. Talán hibáztunk! No talán a rákövetkező évben, hiszen a Petőfi Kupa az egyetlen B kategóriás versenyünk.

A tárgyilagos képhez hozzátartozik, hogy a természetbarát korszakban, tehát 1969-ig, a megyei szövetség jól funkcionál. Minden bajnokságot megrendeztek. A megyében elsőként a Gézaháza (Bakony) környékéről készült javított fotózott térkép, sokáig használtuk. Ismereteim szerint mosonmagyaróvári javítók (Dr. Munka Pista és sporttársai) készítették. Megjegyzem még, hogy a hatvanas években intenzív tájékozódási sportélet volt Mosonmagyaróváron is az „MTE 1904” egyesület keretében, jeles rendezvényük volt a Gyenes György emlékverseny. Az 1963. évi versenyük emlékjelvénye a II. melléklet végén található. Mór, 1967 július 30. keltezésű oklevél szerint ez a Gyenes verseny a Vértes környékén lehetett.

A lelkes megyei „öregek” nevét itt említem meg: Knausz Mihály és felesége, László Zoli, a fáradhatatlan Horváth Győző. (Ígéretet több helyről is kaptam, hogy írnak a két város történetéről, de sajnos nem kaptam meg.)

Bartokos Alfréd lemondott, a városi elnök ismét Adorján József.

1984-ben már második alkalommal szerveztünk kullancsencefhalitis oltást a versenyzők és a versenybírók védelmére. Befejeződött a versenybírók továbbképzése. A nyilvántartott versenybírók száma 27. A Sopron Kupát immár harmadik éve rendezi meg a SMAFC gárdája, hiba nélkül, jó színvonalon. Az indulók száma ezekben az években csökkent, de ez inkább a keményedő gazdasági helyzet következménye, s talán okozója lehet az is, hogy a helyi terep és a térkép-választék ugyancsak szűkös. Nem tudunk újat nyújtani. A rendezők keresik az ötleteket a javításra. Azt reméltük, hogy az 1985. évi versenyünk látogatottságán feltétlenül javítani fog az a tény, hogy rangsoroló versenyként is kijelölte az MTFSZ, s elkészül a munkába fogott új térképünk. Igaz új tereprészlettel alig bővül. Ez az év a SMAFC siker éve. Az országos bajnokságokon egy 3. és két 5. helyezés jelzi munkájukat. A minősítésben is csúcs várható. A SMAFC versenyzői nyerték az országos középiskolás váltóbajnokságot, a Kempelen Gépipari Szki. színeiben. Horváth Pál egyéniben harmadik. Az egyesület versenyzője Skerletz Imola nyerte az országos Úttörő Olimpia leány számát. Horváth Pál az utánpótlás válogatott tagja lett.

Az 1985. február 15-i elnökségi ülésen a SMAFC képviselői, Cser Borbála és Urbán Imre bejelentik, hogy a Sopron Kupát a várostól távol szeretnék megrendezni. Indoklásul szakmai érveket sorolnak fel. Azt tervezik, hogy a kupát a következő év tavaszától a Sabária Kupával együtt rendezik meg. Vita után az elnökség a városon kívüli rendezéshez hozzájárul, de az időpont megváltoztatásához nem. Erre megtámadhatatlan érv az, hogy az Ünnepi Hetek rendező bizottságától e célra biztosított pénzt nem szabad elveszíteni. Az elnök ekkor jelentette be, hogy sportág soproni történetét 11 oldalon megírta. Kiosztotta a munka első még nem letisztázott másolatait azzal, hogy ki-ki a lehetőségeihez és ismereteihez mérten adjon segítséget a kiegészítéséhez. Senki nem adott le anyagot, így az akkor elkészített anyagot most 1994-ben bővítem az újabb évtized történetével.

Az elnökség év végi beszámolójából a következőket ragadom ki. A Sportfelügyelőség műhelyében elkészült 40 db bója-tartóállvány. Nem sikerült a városi szenior versenyzést kiterjeszteni. A "Tájfutás" c. lapot nem tudtuk terjeszteni, mert nem eléggé olvasmányos. A BTFSZ által kiadott "Tájoló" sokkal keresettebb, de arra nem lehet előfizetni. Az év soproni versenyein 932 fő állt rajthoz. Az OCSB-n a SMAFC N 15 csapata második helyezést ért el, Pfeiffer Zsuzsa, Skerletz Imola és Noémi összeállításban. Az egyesület 12 bajnoki pontot szerzett. Az utánpótlás nevelése a SMAFC-nál kiváló s ez nagy részben Simon Gábor edző munkájának eredménye. Gábor egyébként eddig főfoglalkozásban a sportkör titkára volt, de augusztusban bevonult katonának. Visszatérése kétséges. Személye nagyon hiányzik. A Szakosztály költségvetése igen szerény. A Martos Flóra Szki. DSK N 17 csapata a vidéki CSB-n negyedik. A toborzó céllal rendezett 6 fordulós Ifjúsági Kupa nem hozta meg a várt sikert.

Az 1986. évi tényeket, eseményeket ismét az elnökség éves beszámolójából lehet nyomon követni. Telepes PTA 4000 jelzésű számítógépet kaptunk a cél-stáb munkájának könnyítésére. A Sportfelügyelőség Kalmár János közreműködésével vett egy Commodore 64 tip. számítógépet, továbbá egy printert. A sí és a vitorlás szövetségekkel együtt használhatjuk

A SMAFC-nak ebben az évben már 17 bajnoki pontja van. Horváth Pál a junior ranglistán első! Ez évben a Jurisics Kupa is Sopronban volt az ODOT és a Sopron Kupa közötti napon. Az ODOT-on közel 1050 versenyző indult. Reklám-bevétel iránti törekvéseink nem jártak sikerrel. Nem tudunk tarhálni. Nincs olyan igazi "levakarhatatlan" típusú szervezőnk.

Az év során új terepet kerestünk. Hanság vidéke? Vitnyédi erdő? Még nem dőlt el.

1987-ben 15 versenyt rendeztünk 1275 indulóval. Az EFE ismét megrendezte az Országos Főiskolás és Egyetemi Bajnokságot. Az elnök Balogh Tamás, az ellenőrző bíró Vass Tibor volt. A Belügyi Szpartakiád keretében tájfutó bajnokság is volt Sopronban a Károly-magaslati térképen. Számomra meglepetésként a soproni határőrség csapata győzött.

Cser Borbála a szenior OEB-n első, az Ausztriában megrendezett nem hivatalos szenior VB-n pedig harmadik. A SMAFC egy bécsújhelyi egyesülettel tart kapcsolatot. A Hungária Kupa F 21 E. kategóriájában Horváth Pál első. Ismét versenybírói tanfolyamot szerveztünk, a megye helyett, 16-an vizsgáztak sikerrel.

A SMAFC helyzete katasztrofális. Az egyesület még a tájékozódási futó szakosztálya megszűntetését is fontolgatja. Ősszel elkészült a csermajori, Páskomok elnevezésű térkép javítása. A fix telepítésű edzőpálya iránt nincs érdeklődés. (A felfestett pontok még most 1994-ben is jól felismerhetők.) Visszaesés? A SMAFC csak 7 bajnoki pontot szerzett. A szakosztálynak egyébként 45 versenyzője van. Urbán és Simon Gábor távozása után Cser Borbálára hárul az összes feladat. Ez meghaladja egy szakember erejét.

1988. április 22-én a televízió az Ablak című adásában a Sopron környéki képeslap térkép néhány pontjáról mutatott be felvételt. A felvételkor sokan járták az erdőt, gyakorolták a pontok között a tájékozódást. Így találkoztunk a Károly-magaslat pontjánál egy régi turistával, a mindenki által tisztelt nyugdíjas járásbíróval, dr. Mérei Ferenccel.

Ebben az évben rendeztük meg a Csermajor környéki erdőben a nemzetközi Ifjúsági Tornát. Elnök Varga Jenő. A svédekkel bővített hármas viadal résztvevőit sok néző buzdította, mert a versennyel párhuzamosan rendeztük meg a Sopron és Jurisics Kupák küzdelmeit is. A siker jelentős, a versenysorozat visszhangja kedvező. Kapuvár városának vezetői nagyon hasznos segítséget nyújtottak a rendezéshez, így elmondható, hogy az utóbbi évtized legkulturáltabb elhelyezését tudtuk biztosítani a kapuvári termál-fürdő mellett. Ezen a versenyen próbáltuk ki először a SMAFC mobil rajtházikóját. Muskátli meg minden..., nagyon takaros és természetesen praktikus. Új pityegős rajtóránk van, Molnár Tibi alkotása.

Az iskolai szakosztályok végleges megszűnése erre az évre tehető. Az ODK vezetők érvelése a leállás indoklásaként az, hogy a csekély díjazásukat nem bruttósították.(Emlékeztetőül ez az SZJA bevezetésének és a bérek bruttósításának éve!) Az egyetemisták 22 bajnoki pontot szereztek!

A SMAFC 1989. február 5-6-án sikeres Országos Tájfutó Edzői Konferenciát szervezett.

Ez az év a bizonytalanság éve. Elfogadják az 1989. évi 9. sz. tvr-t a sportági szakszövetségekről. A jogszabály hatalmas lehetőséget rejt magában. A szövetségek önálló, demokratikus működését teszi lehetővé. Igaz mindezek alapját képező anyagiak biztosításáról nem esik szó. Így a várt függetlenségünk a mai napig nem valósulhatott meg. 1989. december 4-én a megtartott közgyűlés döntése nyomán a megyei szövetség székhelye Sopron. Elnök Adorján, főtitkár Ternyik László, tagok Cser Borbála, Bedő János, Kolláth Gábor, Molnár Tibor, Szabó Tamás.

A városi szövetség elnöke Molnár Tibor. Mindkét szövetség elfogadta az alapszabályát. (Szerintem azóta sem olvasta el senki.)

A sportágunk a várostól is mindig megkapta s szükséges segítséget, gondolok itt az anyagi és technikai támogatásra. A technikai beszerzésekre többször is utaltam. Szerencsénkre a város első számú sportvezetői - Csonka Győző, Czibula Miklós, Rákóczi József - mindig kellő súllyal értékelték a nem olimpiai sportágak tevékenységét is. Köszönjük!

A KILENCVENES ÉVEK ELEJE

1990. a tagtoborzás éve, lenne. A SMAFC-on kívül csak a Martos F. Szki. lépett be a városi szövetségbe. A belépésen kívül aztán más nem is történt az utóbbi iskolában. Most már a megyei jogkörünk alapján versenybírói tanfolyamot szerveztünk. 1991. február 23-án eredményesen vizsgázott 4 győri és 12 soproni hallgató. Az iskolai tájfutás mélypontját észlelve próbálkozunk a szervezéssel. Körleveleket adunk ki, a kiírásokat minden iskolának megküldjük, hiába. Hiányzik a Varga Jenő, de ő nem akar, nem tud csatasorba állni.

Országos Éjszakai EB Sopronban az új "visszahódított" terepen. Elnök Molnár Tibor. Közepesen technikás, de fizikailag nehéz pályák. A soha nem járt erdőkben 82 versenyző állt rajthoz. A brennbergi kultúrotthonban a Bányász Himnusz hangjai mellett (Bori figyelmessége) hirdetünk eredményt. Erről az évről már nem készült elnökségi beszámoló, talán az önállóságunkra figyelemmel ilyent nem kértek tőlünk, így kevesebb az összesített adatunk 1991. évről. Évek hosszú során keresztül körleveleket, tájékoztatókat - mikor minek neveztük - készítettünk a város versenybírói, aktívái számára és ezekből is kiválóan nyomon követhető a szövetségünk élete.

A következő évről csak néhány, de annál fontosabb adatot tudok megemlíteni. A Hosszútávú OEB-n első, az összetett bajnokságban második Horváth Pál. Vajda Kolos a Flexo Spartakus Kupa F 17 A kategóriájában első. Újabb soproni tájfutó csillag van születőben...

1993-ban Sopron a Hungária Kupa házigazdája. Ez úgy igaz, hogy a verseny rendezője az MTFSZ, a város pedig a lehetőségeihez mérten segíti a rendezvényt. Erre három térkép készül. Skerletz Iván és Almás Károly sokat dolgoznak az előkészületi munkában. A versenysorozat sikeres, talán a versenyzők kiszolgálása, a "körítés" nem volt olyan, amit egy ilyen rangos nemzetközi verseny megérdemelne. Készség erre is lett volna, de valahogy nem jött össze. Az ötödik napi, városi tájfutó verseny a Lövérekben különösen jó visszhangot váltott ki. A televízió is az ötödik napról tudott látványos felvételeket adni. Elnöke Horváth Pál volt.

Molnár Tibor a HungarHotels felkérésére kijelöli a Lővér futópályát. Erről színes térkép is készül. Az év során egyébként - tudtommal - főiskolás bajnokság is volt Sopronban. Nem voltam jelen. A versenynek az iratok közt nincs nyoma, jegyzőkönyv sincsen, így az elveszett a sporttörténelem számára. Csak gyanítom, hogy a rendezői azok voltak, akik szívből utálnak minden papírmunkát. No de ennyire?

Horváth Pali a magyar válogatott tagja az USA-ban megrendezett világbajnokságon. Ő egyébként a magyar ranglistán negyedik, míg Vajda Kolos a korcsoportjában második. Az MTFSZ szervezésében megrendezett tanfolyam után 3 soproni versenybíró természetvédelmi ellenőrző bírói vizsgát tett. Az év végén egy halasztott verseny keretében nagyon kegyetlen, havas időjárási viszonyok között kerékpáros tájékozódási versenyt rendez a városi szövetség. Molnár Tibor egy sor díjat szerzett, a mostoha körülmények miatt csak kevesen indultak, így díj mindenkinek jutott.

1994. január 21-i közös közgyűlésen megújítottuk a szövetségek elnökségeit. A megyei szövetségben alapvető változás, hogy az eddigi elnök csak tiszteletbeli elnökként marad meg, és az új főtitkár ifj. Margittai Endre ügyvezető főtitkárként ellátja szövetség vezetésének feladatait. A négy évről készített beszámolóban szó van arról, hogy az elmúlt négy évben kialakult munkamegosztásnak megfelelően a megyei szövetség három tavaszi versenyét a győri, a három őszi rendezvényét pedig a soproni versenybírók rendezik meg. Az elnök őszintén beszélt arról. hogy a kitűzött célok egy részét a szövetség nem tudta megvalósítani.

Az MTFSZ-nek a megyében öt tagja van és ebből csak egy a soproni egyesület, a SMAFC.

A tagok: Deák Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskola DSK Győr, Hild J. Szakközépiskola. DSK Győr, a Ménfőcsanaki TSZ. Sportkör, a SMAFC és a soproni városi TFSZ.

Hosszabb előkészítés után 1994. április 18-án a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatósága, a TAEG, a Tájegységi Vadászszövetség, a SMAFC Tájfutó Szakosztálya, a városi és a megyei szövetségünk együttműködési megállapodást kötött az erdő védelme, a tájfutás segítése és a folyamatos információ biztosítása érdekében. A magunk részéről igen fontos mérföldkőnek tekintjük ezt a szerződést.

A jelen év további eseményeiről, eredményeiről még nem tudok részletesen hírt adni, mivel ebben az évben már nem voltam aktív részese a szövetség életének. Az iratok még a főtitkárnál illetve a városi szövetség elnökénél vannak.

Csak bízni tudok abban, hogy egy újabb időszak lezárásaként az akkori krónikás talál majd iratokat és azokban közlésre érdemes adatokat.

Zárómondatként az élet szerkesztette számomra a legszebb befejezést. 1994-ben MAGYAR BAJNOK az egyetemisták férfi csapata.(Dénes Zoltán, Horvát Pál, Mesics Péter, Vajda Kolos) és egyéni BAJNOK az ifjúsági Vajda Kolos. Gratulálok!

11. kép

Az 1994 évi bajnokcsapat, illetve 1995. évi bajnok váltócsapat: Vajda Kolos, Horváth Pál, Mesics Péter és guggol Dénes Zoltán

AZ EZREDFORDULÓ 1995-től 2010-ig

A történet folytatódik Az elmúlt tizenöt évben a tájfutás vezetésében, szervezésében már nem vettem részt. A térképjavításban vállaltam némi szerepet, és veterán versenyzőként eltérő intenzitással versenyeztem. Erről az időről átvett, rendelkezésemre álló iratanyag ugyancsak szerény mennyiségű. Az előbbi fejezetekben írt - talán nem is diszkrét – figyelmezetésem nem talált értő fülekre. Elöljáróban kicsit átfésültem a korábbi anyagot, mivel akkor az összeállítása során nagyon rövid idő állt rendelkezésemre és a szövegszerkesztővel éppen csak ismerkedtem. Úgy gondolom, hogy itt az idő és a technikai lehetőség képanyag elhelyezésére is, ezzel kívánom színesíteni a leírtakat.

1995-1997 évekre néhány iratot leltem, 1998-2003 évekre levelezési iratokat, feljegyzéseket nem találtam. A verseny jegyzőkönyvek azonban hiánytalanul rendelkezésre állnak. 1995-96-ban 14, illetve 13 városi és megyei versenyt rendezett a két szövetség, növekvő számú szenior versenyzővel. 1996. évben a két szövetség közösen versenybírói tanfolyamot szervezett, április hónapban tízen vizsgáztak elméletből és gyakorlatból.

1997-1999. évekről ugyancsak a jegyzőkönyvek állnak rendelkezésre. A városi szövetség 1997-ben 9, 1998. évben 8, 1999-ben 9 versenyt rendezett. Az Alpok-Adria Kupa versenysorozatot 1999. július 2-4-én rendeztük a soproni hegységben, Brennberg (Ultra), illetve az Ágfalvi gerinc térképeken. Az első nap a Jurisics Kupa, a második a Sopron Kupa, az utolsó pedig a váltóverseny napja volt. A versenynek a sajtóban is kedvező visszhangja volt. 2000-ben nyolc, 2001. évben hét, 2003-ban hat versenyt rendeztünk. 2002-re csak egy jegyzőkönyv található.

2004. évben hét versenyt rendeztünk, a Sopron Kupa már nagyon kevés érdeklődőt vonzott. Érdekességként megemlíthető, hogy az Őszi Kupa egyben Vas Megye – Burgenland összecsapás is volt 140, köztük több szlovák résztvevővel.

A városi szövetségről néhány mondat. A nyolcvanas évek története utolsó bekezdésében írtam a várt függetlenségünkről. Nos e téren rosszabb a helyzet, mint a rendszerváltás előtt. Megszűnt a maradék, látszólagos önállóságunk is. Korábban önállóan leveleztünk, volt bélyegzőnk Az utóbbit a Polgármesteri Hivatal bevonta, minden levelünket központilag iktatnak. A szövetség státusza megszűnt. 1999-től Városi Tájfutó Bizottságként dolgozik a volt szövetség. Senkit nem kívánok megbántani, de úgy érzem, mindezt értékében lényegesen kisebb támogatás mellett, holott a központosítás kimondott apropója az volt, hogy a Város ellenőrizni kívánja a pénzei sorsát.

Az első 25 év történetét lelkes örvendezéssel zártam: „BAJNOK az ifjúsági Vajda Kolos. Gratulálok!” Nos a Kolos 2004-ben a klasszikus felnőtt távon ismét magyar bajnok, csak nem a SMAFC, hanem a Zalaegerszeg színeiben.

A két esemény közötti időszak első felében Kolos szállította az eredményeket, 1995. évben junior és felnőtt kategóriában is éjszakai, illetve hosszútávú bajnok. A következő évben két junior és egy felnőtt egyéni bajnoki érmet mondhatott magáénak. E két évben a szakosztály tagjai csapat és váltóbajnoki győzelmeket is szereztek. Különösen értékesnek tűnik az 1995. évben elért váltó (Dénes, Vajda K., Horvát P.) és az országos csapatbajnoki (Dénes, Vajda, Horváth, Mesics) győzelem. Közben ifjú Dedinszky Imre ért el jeles eredményeket, 1996-ban az egyéni OB-n serdülő magyar bajnok lett. Imi eredményéről a Kisalföld c. lap 1996. október 12-i száma írt részletesen. 1997-ben az országos bajnokságokon két második helyet ért el. Ebben az évben válogatott is volt, de … megfelelő támogatás hiányában utóbb (ahogyan hallottam) felhagyott az élsporttal, a tájfutással. Ebben a három évben a hazai és külföldi kupákban is jól szerepeltek versenyzőink.

Hosszú betegség után 1996. október 7-én elhunyt Skerletz Iván a Magyar Tájékozódási Szövetség főtitkára. Számunkra sokkal több volt, mint főtitkár, a városunkhoz is sok szállal kötődő barátunkat, támogatónkat veszítettük el személyében.

1998-tól nincs levelezési adatom, a versenyjegyzőkönyvek azonban rendelkezésre állnak. A városi szövetség helyett működő – Molnár Tibor által vezetett - Tájfutó Szakbizottság minden évben megrendezi a város és megye szokásos versenyeit. 10-12 alkalommal szép számban állnak rajthoz a szenior versenyzők és gyermekek. A felnőtt korcsoportban (FN21) csak néhányan, zömében szenior, vagy ahhoz közeli korban lévők indulnak.

A tízenöt év eseménye elfért két oldalon! Részben az okmányok hiánya miatt, részben az eredmények hiánya miatt sikeredett ilyen rövidre. A tíz év alatt csak a szenior korcsoportokban növekedett a versenyzők száma. Ez önmagáért beszél. Továbbra is csak a SMAFC működtet szakosztályt. Jelenleg a szakosztály tagjai között csak néhány szenior edz rendszeresen. Talán külön kiemelném Margittai Bandit. Az eredményes, többszörös szeniorbajnok Tömördi Ági már évek óta Taszár, illetve Szentendre sportolója.

Meg kell említeni, hogy viszonylag eredményesen gyűjti az egy százalékot a SMAFC tájfutó alapítványa, csak a megcélzott diák-tájfutást nem sikerül kiterjeszteni.

2010-ben volt a SMAFC alapításának 150. évfordulója. A nagyon szép kivitelű ünnepi kiadványban az egyesületi és a város tájfutás is méltatásra kerül. Az ünnepségsorozat keretében egy bemutató sprintverseny került megrendezésre a botanikus kertben. A térképét Horváth Pali készítette.

Nos, mindezek arra utalnak, hogy a krónikát le kell zárni. Lezárult a tájfutás szép korszaka Sopronban. Viszonylag többen versenyzünk a szenior korcsoportokban a futás, a tájékozódási sport öröme kedvéért. Ezt azonban nem tartom megörökítésre érdemesnek. Remélem, lesznek utódok, talán a mai 35-ös kategóriában indulók gyermekei, akik méltók lesznek a folytatásra. Bízom abban, hogy akkor is lesz egy krónikás, aki az eredményeket közkinccsé teszi.

II. SZ. MELLÉKLET

A VISSZAEMLÉKEZÉSEK

Lovász István

Kiegészítés az Interneten 2010. július 7-én megjelent SMAFC jubileumi megemlékezéshez

1972. évben a SMAFC tájfutói apróbb regionális és helyi versenyeken szereztek egyéni és csapateredményeket – III. osztályú szintnek megfelelve.

Köpf Jenő mutatta meg magát 1972-ben a tájfutó berkekben, hogy bárki élversenyzővel képes felvenni a versenytempót és már tudott jó II. osztályú eredményeket is elérni – nagyon gyengék mellett. 1972 őszén beszélte rá Köpf Jenő az első évfolyamos Spiegl Jánost és Lovász Istvánt, hogy kezdjenek el vele együtt edzeni és tájfutni. Hamarosan jelentkeztek a kisebb sikerek. Gyorsan rájöttünk, hogy F21B-ben átlag teljesítményekkel (vagy egy kiugróval) hamar csapatérmekhez juthatunk.

Az egyéb rangsoroló versenyek eredményeit nem ragozva az akkori egyetemi és Főiskolai bajnokságokról:

1973-ban egyéniben Köpf Jenő 4. lett, nagy neveket megelőzve.

1974-75-76 években az említett hármas sorozatosan dobogóra állhatott 3 fős csapat illetve 3 fős váltóbajnokságon. Válogatott versenyzőkkel különleges érzés volt együttállni a dobogón!!

Az 1975-ös év eredményeként az Erdész karon Spiegl János, a Faipari karon Lovász István lett „Jó tanuló jó sportoló” kitüntetett a SMAFC-nál. (Összesen 2-2 fő kapott kitüntetést!)

OSCB akkoriban feljutásos volt. A vidékbajnokságról (az egész ország!) 2 csapat juthatott fel, viszont 4 fős volt a csapat. Spiegl János és Lovász István évfolyamtársai is elkezdtek edzeni. S Dedinszky Imrével kiegészülve lett 2. a SMAFC, 26 vidéki csapatból. (1975)

Az Országos Bajnokságon is sikerült a bennmaradást teljesíteni. Érdekesség: 5 indulóból számította 4 legjobb eredménye, ötödikként az 54 éves Laczkó János indult, aki később Horváth Pál és Mesics Péter nevelőedzője volt.

1975-ben Köpf Jenő I. osztályú minősítést szerzett, a SMAFC csapatnak már rangja volt.

1975-76 telén további 4 fő (Spiegl János, Lovász István, Dedinszky Imre és Tunyogi József) tűzte ki a II. osztályt célként. (Edzésnaplómban 1480 km. alapozást regisztráltam.) Részemről 1976 tavaszán a család került előtérbe: lakás-előkészítés, építkezés, nősülés …, de az alapozás eredményeként az l976. áprilisi Semmelweis emlékversenyen (8,9 km-es pályán) 93 célba érkezettből 59 perces eredménnyel nyertem.

Spiegl János és Tunyogi József I. osztályú lett, Köpf Jenő 1977-ben. Spiegl János válogatott kerettag lett.

Ezen sikerek is közrejátszottak Vajda Géza és Cser Borbála 1976-os Sopronba költözésében.

A SMAFC modern versenysport alapítójának Köpf Jenő tekinthető, aki az idén 60 éves.

Sopron, 1910. júl. 12.

Dr. Szádeczky Kardoss Gyula

Terepverseny emlékeim (SMAFC)

1950. nyarán Sopron városi terepversenyt rendeztek 3 fős csapatok részére éjjeli és nappali szakaszokkal. Az éjjeli rajt és cél Hosszú-bánfalva volt. Hétbükkfa, Ördögárok, Várhely, Brennbergi völgy útiránnyal. A következő reggel: Ultra, Nagy-fűzes, Kecskepatak, Dalos hegy. A cél a Hatvan turistaháznál volt, ahol még elméleti kérdésekre is válaszolni kellett.

SMAFC részéről Bummer Antal (A Bányaméréstani Tanszék műhelyvezetője), Sever József és Szádeczky Kardos Gyula (mindkettő szigorló bányamérnök) alkotta a csapatot. Az összesítő pontozás alapján a második helyezést érték el. A versenytérkép az l930-as években kiadott színes 1:25 000-es méretarányú „Soproni hegység” térképe volt.

A terepversenyek rendezésében a SMAFC illetve az egyetem tagjai a későbbiekben is részt vettek. Így például az 1953. szeptember 13-án, az l953 őszi Petőfi versenyen, az l954. február 28-i, egyetemi tagok számára, 1954. március 21-i egyéni indítású, 1955. április 24-i terepverseny rendezésében.(Bummer Antal, Szádeczky Kardoss Gyula)

A versenyeken résztvevő tagok közül néhányat felsorolok; Lohrmann Ervin, Selmeczi József, Vicze Tibor bányamérnök, illetve geológusmérnök hallgatók.

/A feljegyzés 2010-ben készült a SMAFC fennállásának 150 éves évfordulója alkalmából kiadott - rendkívül gazdag és dekoratív – kiadvány készítéséhez./

Varga Jenő országos versenybíró

Mikor volt először Magyarországon 1000 főnél több induló tájfutó versenyen?

Néhány éve olvastam tájfutó sportágunk történetét, melyben rosszul szerepel a fenti kérdésre adott válasz. Szerintem itt Sopronban volt az első olyan hivatalos tájfutó-verseny, ahol az elindult versenyzők száma meghaladta az 1100 főt, sőt a célba-érkezettek is elérték a bűvös 1000 számot. 1974-ben Sopron rendezte a IX. ODOT /Országjáró Diákok Országos Találkozója/ országos döntőjét.

Ennek a többnapos rendezvénynek volt legnagyobb eseménye a tájfutó verseny, június 17-én. Mint a versenybíróság elnöke, a helyi sportági szakemberek legképzettebbjeit mind sikerült megnyernem a sikeres rendezvénynap lebonyolításához. Ők voltak nemcsak a soproni, de sportágunk országos nagy elődei is. Hídvégi Ferenc már 1946-ban a Soproni Posta Természetjáró Szakosztályának elnöke volt, de ugyanilyen múlttal rendelkezett Edőcs Pál, a Soproni Vasutas SE-nél, vagy Dr. Margittai Endre, aki az első nem hivatalos Természetjáró Túraverseny országos győztese volt a kezdetekkor 1950-ben. Thúróczy Lajos csak a következő évben nyert! A versenytérkép a második színes térkép volt Sopronból. A Károlymagaslat környékéről csak májusra lett nyomdakész, így mindent igen gyorsan kellett előkészíteni. A teljesen új térkép rajzolata a 2,5m-es szintvonal- sűrűséggel kissé zavaró volt.

Rajt: Reisch György irányította, mely igen kényes feladat volt, mivel volt olyan kategória, ahol 344 fő indult, 1 perces időközökkel, tehát 344 percig tartott. Volt egy kellemetlen incidens is, amikor egy vásott induló 85db. térképpel ment ki a pályára, de szerencsére az első útkeresztezésnél eldobta, s ezt egy később induló megtalálva, visszahozta a rajtba. Pedig már akkor teljes gőzzel folyt az eltűnt térképek utánrajzolása!

Cél: Dr.Szádeczky Kardoss Gyula a precízség mintaképe, s a térkép egyik helyesbítője. Igen fontos feladatot kellett elvégezzen, mivel a beérkezett versenyzőktől, és a versenyt feladóktól is a rajtidő végéig be kellett szedni a térképeket, hogy egyenlő esélye legyen mindenkinek, a végén indulóknak is.

A rendezésnél további fontos személyiségek voltak segítségemre:

Dr. Adorján József, a térkép másik helyesbítője, Laczkó János a technikai mindenes, a szúróbélyegzők készítője, Doncsecz János, Németh József, Paukovits Vilmos, Unger Károly és még nagyon sokan.

A verseny hivatalos ellenőre Horváth Győző jelentéséből megállapítható, hogy a versenyt 1080 fő teljesítette.

Az indulók száma 1112 volt 9 kategóriában.

Leghosszabb pálya F,19.B 7680m táv, 400m szint, 13 ellenőrző pont 63.02 perces győztes idővel.19 indulóval

Leggyorsabb pálya F.17.B 4280m táv 210mszint 9 ellenőrző pont 25,32 perces győztessel, 344 indulóval

Leggyorsabb női pálya N.17. D. 3000m táv, 150m szint 9 ellenőrző ponttal 28.07 perces győztessel 207 indulóval

Feleségemmel közösen 1250 db. térképet rajzoltunk be egyenként kézzel, több éjjel-és nappal.

Mivel 1974-ben Sopron még a határövezeti térségbe tartozott, igen hasznos volt a katonaság segítsége, mert a térképen ábrázolt területen kívül már az erdőbe kitelepített katonák igazoltatták és visszairányították az eltévedt versenyzőket. 42 pontőr vigyázott a terepen a verseny tisztaságára.

Az ODOT jelvénye

Eredeti jegyzőkönyvből felidézte. Varga Jenő 2013-ban

II. SZ. MELLÉKLET

A TÉRKÉPJAVÍTÁS SOPRONI TÖRTÉNETE

A jó térkép a sportágunk alapvető eszköze, tartozéka, e fontos szerepe miatt kell egy rövid fejezetet szánni a térkép-ellátottságunk ismertetésére.

Az ötvenes és hatvanas években a két világháború között készült és akkor viszonylag pontosnak, korszerűnek bizonyult turista, un. angyalos térképekkel, illetve ezek fotójával rendeztek versenyeket. A térképek illetve a fotók méretaránya 1:25 000 és 1:50 000 között változott.

A versenyek idejére a terep, az úthálózat már jelentősen megváltozott. A használt térkép elavult. Városunkban a térképjavítási kísérletek néhány éves késéssel indultak meg. A megyei versenyeket Gézaháza környékén már jó minőségű javított, fotózott térképen rendezték meg, amikor az első kísérleti darabot, az STC edzőtérképét 1967-ben elkészítettem. Ebben az évben sok neves résztvevője volt a Sopron Kupának. A rendezők elkövették azt a hibát, hogy miért már nem emlékszem, a 25 000-es angyalos térkép 50 000 méretarányú fotózott változatával rendezték meg a versenyt. Az élversenyzők, már megszokták a jobbat, s joggal nehezteltek a rendezőkre ezért a megoldásért. Hangoztatták, hogy ilyen feltételek között többet nem indulnak a Sopron Kupán. Valaki megemlítette a versenyzőknek, hogy van már kísérlet a térképjavításra Sopronban is. Ha jól emlékszem a két Schönviszky elkérte és megnézte a munkámat. A véleményük az volt, hogy inkább ezen a kis lapon kellett volna a megrendezni a versenyt. Az is a kérdéshez tartozik, hogy világéletemben nehéz-kezű, rossz rajzoló voltam, így szinte szégyelltem a ronda térképemet. Ennek ellenére az elismerés hatására elhatároztam, hogy 1968. évben lesz javított térkép a Sopron Kupán.

1971. évben újabb javítók kapcsolódtak be. Szádeczky K. Gyula és fia Tamás igen kiváló munkát végeztek a Várhely és környéke területének javítása során. Légnyomásmérő segítségével sok tucat pont magasságát mérték be és így különösen pontos domborzati helyesbítés készült. Az 1972. évi térképet már Varga Jenő rajzolta a korábbiakhoz mérten magas színvonalon. Ez a térkép már esztétikai szempontból is maradandó. 1972-ben megkezdődött a nyomtatott, színes térképek kiadása, egyre bővülő létszámú közreműködővel. Az 1977. évi Károly-magaslat 3 térkép már jelentős területet ábrázol. Az 1979. évi Szárhalmi térkép javítása nagyon igényesen történt. A nem egyöntetű és rosszul olvasható ceruzás piszkozatok, valamint a rajzoló felületessége miatt a kész térképen rengeteg volt a hiba, ezért a vizsgálat után az MTFSZ leértékelte. A vizsgálatról annyit, hogy Lux Iván nagyon korrekt jelentést készített annak befejezéseként. Mindezek ellenére igen részletgazdag térkép. Eddig a nyomtatott térképek 1:20 000 méretarányban készültek.

A térképjavítás időigényes és áldozatot kíván a művelőitől. Ezt a munkát igazán soha nem lehet megfizetni, ezt a munkát csak szeretni lehet. A lelkesedés néha időzavart okoz, néhány javítónál szinte minden alkalommal. Példaként csak egy eset. Az 1982. évi Károlymagaslat térképe javítása során a tisztázat rajzolója a saját domborzati javítását (nem volt megfelelő alaptérkép) már csak a tisztázaton rögzítette. Annyira kevés volt az idő a leadás póthatáridejéig. Így történhetett meg, hogy az Ultra nyugati oldalán egy hatalmas kőfejtő szinte a szintvonalak alá került, "elfogytak" a szintvonalak. Ez egy történet a sok közül, s csak remélni tudom, hogy az érintett és általam igen tisztelt barátom nem neheztel rám, hogy éppen az ő esetét említettem meg.

A térkép-helyesbítők leterheltsége, az igények emelkedése már megkívánja a csapatmunkát, így 1987. évtől egyre többen kapcsolódnak be a javítási munkába. Ez kényszerhelyzet, mert a sok javító szemléletbeli különbözősége miatt a térképek egysége megtörik. Ez igaz akkor is, ha a team vezetője megkísérli a legfontosabb kérdésekben az egyeztetést, s pláne igaz akkor, ha az egyeztetés minimuma is elmarad. Volt erre is példa! A helyesbítés munkaigényes. Egy új, kicsit is bonyolultabb domborzati terepen 1 négyzetkilométer kb. 8 munkanap alatt helyesbíthető. A helyesbítők csapatában ott találjuk az egyetemi csapat szinte minden számottevő versenyzőjét, Mesics Pétertől a legfiatalabb Vajda Kolosig bezárólag, fiukat, lányokat egyaránt.

Sokat segítettek a vendégjavítók. Ezt köszönjük. A soproni javítók is sok térkép helyesbítésében részt vettek vendégjavítóként.

A legújabb térképekről megjegyzem, hogy már nem nyomdai úton készülnek, hanem a digitalizált állományból – mely Molnár Tibse érdeme – készül a szükséges kivágat. A térképjavítás folyamatos. Közben 5 évi munkával – egy személyes hobbi-elfoglaltság címén – elkészült a Dudlesz digitalizált térképe is. A terep azonban komoly kihívásra nem alkalmas, hiszen az erdő nyiladékhálós és háromnegyedrésben bozótos. A digitalizált kivágatokat már nem szerepeltetem a kimutatásban.

FOTÓZOTT TÉRKÉPEK

1967. Az STC edzőtérképe a Károly-magaslat környékéről. Javította Adorján József.

1968. Balfi erdő és a Szárhalmi déli része. /Textiles és Sopron Kupára / Javította Adorján J.

1969. Szárhalmi erdő. Javította Adorján József.

1970. Károly-magaslat környéke. Javította Adorján József.

1971. Dudlesz erdő. Felhasználva a Textiles Kupán. Javította Adorján József.

1971. Károly-magaslat - Ágfalvi-gerinc. Javította Szádeczky K. Gyula és fia Tamás, Adorján J.

1972. Az előbbi térkép kijavítva Görbehalomig. Javító még Kalmár János, Major Attila, Varga J.

1973. Lövői erdő. Javította Laczkó János, rajzolta Varga Jenő.

SZÍNES, NYOMTATOTT TÉRKÉPEK

Elnevezés	Javítók	Példány
1972. SOPRON 1 /Szárhalmi erdő /	Szádeczky K. Gyula és Adorján József	2000
	1975-ben kisebb kiegészítéssel utánnyomás	3000
1973. KÁROLY-MAGASLAT	Szádeczky K. Gyula és Adorján József	3000
	1974-ben utánnyomás	2000
1977. KÁROLY-MAGASLAT 3	Szádeczky Gy. Varga J. Vajda Géza, Adorján J.	5000
	1980-ban utánnyomás	3000
1979. SZÁRHALOM	Javította az előbbi négy fő és Urbán Imre	4000
1982. KÁROLYMAGASLAT	Nyugati terület, javították többen, némi hibával	5000
1984. KÁROLYMAGASLAT	A K-i terület felújítása, javította 7 soproni javító	4000
1987. PÁSKOMOK (Csermajor)	Javították szombathelyi és soproni javítók	4000
1 1989.KÁROLYMAGASLAT (Ultra)	Soproni és szombathelyi javítók munkája	5000
1991. HIDEGVÍZ-VÖLGY	Szombathelyiek és soproniak javították	2500
	1992.? évben újra nyomva kisebb javítások után	3000
1993. BRENNBERG	Az Ultrától - Hermesig, 5 külső, 4 soproni javító	4000
1993. KÁROLY-MAGASLAT	Az Isten-székéig, 10 fővárosi javító és Urbán I.	4000
1993. SOPRON-ALSÓ-LŐVÉREK	1:5 000 m.arányban a SMAFC versenyzői	4000
1997. Várhely (Ultra)	1:15 000 m arányban a SMAFC versenyzői	Hillebrand
1999. Brennberg (Ultra)	1:15 000 m. arányban a SMAFC versenyzői	Szoc. Fogl.
1999. Ágfalvi-gerinc	1.10 000 m. arányban Adorján helyszínelte	Szoc. Fogl.
2004. Fáber-rét	1:15 000 m. arányban, SMAFC javítói	Hillebrand

EGYÉB TÉRKÉPEK KIADÁSA

	Képeslap térkép, helyszínelte Varga Jenő
1981. SOPRON, ERZSÉBETKERT	Oktatás, gyermek verseny céljára javította Varga Jenő
1987. SÖRHÁZDOMB	1:4 000 méretarány, javította Urbán Imre
1993. KÁROLYMAGASLAT	Lővér futópályák, helyszínelte Molnár Tibor
1999. Brennberg (Harangláb)	1:10 000 méretarányban, a nagy térkép kivágataként
1999. Dalos-hegy	1:15 000 méretarányban, a nagy térkép kivágataként

A versenytérképeket a honvédség Térképészeti Intézete, míg az utóbbiakból a három első térképet a Kartográfiai Vállalat nyomtatta. A versenytérképek tisztázati fázis rajzait minden esetben a sportágban kialakult munkamegosztás szerinti helyesbítők, rajzolók készítették el. 1993-ban már számítógéppel készült két térképünk rajza. E két térkép Tóth Gábor és Szádeczky K Tamás munkája.

A rendszerváltás után a térkép tabu jelleg megszűnt. A korszerű nyomdatechnika elterjedése lehetővé tette, hogy a térképeinket először a Hillebrand Kft. nyomdájában, majd a kedvezőbb árfekvés alapján hol a Soproni Szociális Foglalkoztatóban, hol a Hillebrand nyomdában készíttettük.

IV. MELLÉKLET

A SOPRON KUPA TÖRTÉNETE

IDŐPONT	IND. FŐ	ELNÖK	EGYÉB ADATOK
1959. jún.13-14.		Pálfalvi Rezső	15 csapat indult, győzött a Vasas MÁVAG
1960.		Edőcs Pál	22 csap. indult, ell.bíró Szász Károly és Thuróczy Lajos
1961.
1962. júl.15.		Edőcs Pál	A ffi kategória 2X2 fős, a női és ifjúsági 3 fős
1963. júl.14.	122	Edőcs Pál	Üveg alá rögzített utasítás-térképe ma is meg van
1964. júl.19.		Edőcs Pál	1:50 000 m.arányú térképen, határövezeti eng. kellett!
1965.
1966.
1967. júl.9.			Első Balogh Tamás Bp. Spartakus, a nőknél 2. Cser Borbála Bp. Ped.
1968. júl. 7.		Vida Ferenc
1969. júl.6.	71	Vida Ferenc	A szárhalmi erdőben 3X1 fős csapatokkal
1970. júl.12.	109	Adorján József	Ellenőrző bíró Szarka Ernő
1971. júl.11.	166	Adorján József	Ellenőrző bíró dr. Varasdy Sándor
1972. júl.9.	183	Reisch György	Ellenőrző bíró Arató János
1973. júl.8.	286	Reisch György	A női kategóriában győz Cser Borbála (BEAC)
1974. júl.6.	291	Adorján József	Győz Rostás Irén (Hódg.) és Szabó László (PVSK)
1975. júl.13.	260	Adorján József	Ettől az évtől csak egyéni verseny volt
1976.júl.10.	352	Varga Jenő
1977. júl.10.	472	Reisch György
1978. júl.8.	391	Adorján József
1979. júl.8.	295	Varga Jenő	Győz Szabó László, Schönherz, Szopori Éva G.Spart.
1980. júl.5.	244	Adorján József	Szárhalmi erdőben, győz Korsovszky Ágnes DVTK
1981. júl.12.	272	Bartokos Alfréd	Győz Honti Gábor STC
1982. júl.10	496	Cser Borbála	Károlymag. 3. térképén, győz Benedek I. VOLÁN
1983. júl.10.	227	Cser Borbála	Károly-magaslaton, győz Zukule Alida és Dosek Á.
1984. júl.1.	185	Cser Borbála	A Károly-m. térképen, a terep a Várhely környéke
1985. jún.29.	279	Urbán Imre	Zalai terepen, Pácod térképén
1986. jún.29.	423	Urbán Imre	A Károly-m. környékén, nem hiv. szenior csb is
1987. jún.27.	429	Cser Borbála	A miskei térképen, győz Lantos Zoltán BEAC
1988. jún.26.	493	Plájer Lajos	A Csermajor melletti terepen, ell. bíró Vajda Géza
1989. jún.24.	538	Molnár Tibor	A Károly-magaslat térképén, ell.bíró Horváth Pál
1990. jún.24.	443	Molnár Tibor	Az Ultra térképén
1991. jún.29.	462	Szabó Tamás	A Hidegvíz-völgy térképén
1992. júl.5.	347	Molnár Tibor	Az Őrségben, Kondorfa terepén
1993. júl.8.	1330	Molnár Tibor	A Hungária Kupa 2. napjaként Brennberg térségében
1994. júl.3.	323	Horváth Pál	Káld, Hidegkút terepén, sprint versenyként
1995. jún. 25.	327	Molnár Tibor	Károlymagaslat terepén, eredményértesítő hiányzik.
1996. jún. 30.	264	Horváth Pál	Irott-kő Kendig terepén, F21A győztes ideje 107.39 !
1997. jún. 28.	422	Dedinszky Imre	Várhely(Ultra) térképen, ellenőrző bíró Horváth Pál
1998. jún. 27.	527	Molnár Tibor	Őrségben, az Ifjúsági EB új térképén. Ell. bíró Margittai E.
1999. jún. 03.	423	Cser Borbála	Alpok Adria Kupa második napjaként,
2000. júl. 01.	nincs adat	Horváth Pál	Őrség, Magyarlak, a Vörös-hegyi térképen.
2001. jún. 23.	298	Dedinszky Imre	Brennberg (Ultra) térképén, ell. bíró Horváth Pál.
2002.			Nincs adat
2003. jún. 21.	201	Molnár Tibor	Káld-Hidegkút
2004. júl. 03.	196	Molnár Tibor	Fáber-rét, ellenőrző bíró Melkes Zoltán
2006. júl. 01.	168	Molnár Tibor	Kőszegi hegységben, a Thermenland Open előző évi térképén.
2007. júl. 07.	190	Molnár Tibor	A Muck környékén. Pályakitűző Horváth Pál
2008. jún. 14.	181	Molnár Tibor	Ágfalvi gerinc térségében. Rétfalvi L pályakitűző. Este Brennbergbánya térségében az Orsz. Éjszakai B., majd másnap a Lajta hegységben a Szentendre Kupa került megrendezésre.

Az ötvenes évek divatja: a viharkabát felkar részén hímzett szakosztály embléma jelezte a hovatartozásunkat.

A Jurisich (?) Kupa és a Gyenes Emlékverseny (Mosonmagyaróváriak rendezvénye) egy-egy jelvénye

V. SZ. MELLÉKLET

Sportági dokumentumok másolatai

A Petőfi Kupa alapító okmánya kópiája